bűntárs feloldozása: A pap, aki a 977.k. előírása ellenére halálveszély esetén kívül föloldozza azt, aki a 6. parancsolat elleni bűnben társa volt, →büntetendő cselekményt követ el (1378.k. 1.§). Valójában ilyenkor nem is föloldozásról, hanem csupán az arra tett kísérletről van szó. A 977.k. szerint ugyanis az ilyen föloldozás eleve érvénytelen. - Előzményei a jogforrásokban: XIV. Benedek Sacramentum Poenitentiae konst-ja 1741. VI. 1. 4.§ és a CIC 1917:2367.k. 1.§. A hatályos egyhjogban új, hogy halálveszélyben a ~ akkor is érvényes és megengedett, ha más pap is meggyóntathatná az illetőt. Az előírás lényegét illető azonosság miatt azonban (vö. 6.k. 2.§) a tényállás bizonyos részletei tekintetében a régi kazuisztika továbbra is irányadó lehet. Érvényesnek látszik pl. az az elv, hogy a 6. parancs elleni bűnben a jelen kánon szempontjából is bűntársaknak minősülnek azok, akik a bűncselekmény elkövetésének közös szándékával (vö. 1329.k. 1.§) mindketten objektíve és szubjektíve súlyos és külső bűnt követtek el, még akkor is, ha ez beszédben v. nézésben állt. Ez utóbbi esetekben azonban kicsi a valószínűsége annak, hogy mindkét fél részéről, közösen tudva és akarva elkövetett súlyos bűn, és így olyan helyzet alakuljon ki, melyben a föloldozás megkísérlése bűncselekmény. - A ~ra az 1378.k. 1.§-a az Ap. Sztszéknek fönntartott, önmagától beálló kiközösítést rendel. E.P.

Erdő 1991:372, 521.